Állatterápia: mi az és miért olyan fontos a betegek gondozásában és azon túl is

Az orvosi gyakorlatok úgy fejlődnek, hogy egyre nagyobb teret engednek az érzelmi komponensnek a gyógyulásban. A háziállat-terápia pontosan illeszkedik ebbe az új térbe. Ez egy olyan terápia, amely társállatokat, főként bizonyos fajtájú kutyákat használ a hagyományos hagyományos terápiák támogatására. A háziállat-terápiát nagyon sok területen alkalmazzák: például kórházban fekvő és hosszú ideig fekvő betegek esetében hasznos a hangulat javítására és a depresszió leküzdésére. Arra is használják, hogy a beteg gyerekeknek segítsen jobb kommunikációs csatornát kialakítani az orvosokkal. Az idősgondozás is egyre inkább a kedvtelésből tartott állatok terápiájára összpontosít. Tudományosan már bebizonyosodott, hogy a kisállatterápia javítja a hangulatot, csökkenti a stresszt és elősegíti a betegek jobb felépülését, annak ellenére, hogy csupán kísérő terápiáról van szó, nem pedig valódi gyógymódról.

Az állatterápia elmélete a véletlen folytán született meg. Levinson pszichiáter 1953-ban egy autista gyermeket kezelt, aki nem tudott kommunikálni. Egy nap a rendelőben ez a gyermek megtalálta az orvos kutyáját, és egyáltalán nem ijedt meg, játszani kezdett vele, miközben arra várt, hogy a pszichiáter befejezze egy másik pácienssel való foglalkozását. A gyermek azonnal kötődést alakított ki az állattal, és a kezelés végén kifejezte azt a vágyát, hogy visszatérjen, és újra játsszon a kutyával, Jingles-szel. Ez rendkívüli volt, mivel ez a gyermek az állapota miatt soha nem fejezte ki személyes kívánságait. Így ez a pszichiáter megértette, hogy a kis páciensnek könnyebb volt egy harmadik eszközön, a kutyán keresztül kifejezni a problémáit, mint közvetlenül a felnőttel szembesülni. A gyermek érzelmeit tehát a kutya jelenléte szűrte meg, és ez hatalmas felfedezés volt.

Csak úgynevezett "társállatokat" használnak, vadállatokat nem, két okból kifolyólag. Ezek szelídebbek az emberekkel, és a vadon élő állatok használata sérti az "Állatok jogainak egyetemes nyilatkozatát". Különösen fontos, hogy a személyes szükségletek alapján találjuk meg a megfelelő állatot az egyes betegek számára. Általában - szintén a helytől függően - kutyákat, macskákat, szamarakat, lovakat, papagájokat, delfineket és hörcsögöket használnak.

A kisállatterápia számos különböző betegség és állapot esetén hasznos. Pszichológiai megkönnyebbülést hozhat az időseknek, az idősek otthonában élőknek és a magányos embereknek. Az autista gyermekek számára az állatok nagyon fontos kommunikációs eszközt jelentenek, hogy érzelmeiket olyan módon fejezzék ki, amelyben biztonságban érzik magukat. Emellett az Alzheimer-kórban és más típusú demenciában szenvedő betegek, akik heti másfél órát töltenek állatok társaságában, úgy tűnik, a nyugtalanság, az álmatlanság és még az esések csökkenéséről számolnak be. Sokat segít a sokáig kórházban fekvő, poszttraumás stresszben vagy egyéb súlyos pszichés zavarokkal járó állapotokban szenvedőknek is. A lényeg azonban az, hogy bízzunk a szakemberekben, akik ma már világszerte elterjedtek.

A kisállatterápia nem egyszerűen egy kutya beszerzését és sétáltatását jelenti, hanem egy ma már tanúsított kezelési módot, amely képzett szakemberek bevonásával történik, akik tudják, hogyan kell a megfelelő terápiát a hagyományos ellátással kombinálni. Az érintettek között vannak például pedagógusok, állatorvosok, de háziorvosok vagy gyermekorvosok, szakorvosok, kísérők és szociális munkások is, akik együtt dolgoznak és együttműködnek egymással.

A fontos pszichológiai hatások mellett az állatterápia, és általában véve az állattal való közelség nyilvánvaló és mérhető fizikai hatásokkal is jár. Például, amint azt az olasz Istituto Superiore di Sanità is megállapította, "csökkenti a szorongás szintjét, a vérnyomást és a szívritmust. Ezenkívül az állattal való fizikai kapcsolat csökkenti a stresszreakcióért felelős hormonok (kortizol) vérszintjét. Ugyanakkor növeli a pozitív érzelmeket kiváltó hormonok és neurotranszmitterek (endorfinok és dopamin) mennyiségét, és csökkenti a szorongást és a stresszt. Ez a másokkal való kapcsolatok és a hangulat javulásához is vezet (a hipotalamusz által szekretált oxitocin neuropeptid stimulálása révén)".